Assayfejlesztés

Az immunoassay olyan bioanalitikai mérési módszer, mely antigén és antitest reakcióján alapul.


Ezeket az eljárásokat napjainkban egyre szélesebb körben alkalmazzák például a gyógyszerkutatásban, terápiás kezelésekben, környezetbiológiában is egy analit (cél molekula) jelenlétének, mennyiségének vagy funkcionális aktivitásának meghatározására. A módszert nagy érzékenység, nagy áteresztőképesség és specifikusság jellemzik.


Az immunoassay különböző formákban tervezhető a cél molekulától és a vásárlói igényektől függően (kompetitív, szendvics, kvantitatív, kvalitatív, mérési tartomány, érzékenység, teljesítmény, idő, felhasznált anyagmennyiség, mintaelőkészítés, ár, stb.). A módszer lehetővé teszi egyetlen mintából egyidejűleg egy vagy akár több analit mennyiségi vagy minőségi meghatározását is. A mérés során jelölő anyagot alkalmazunk (fluoreszcens festék, enzim, stb.), a módszer elnevezése a jelölés természetén alapul (RIA 1959, FIA, EIA, ELISA LIA, stb)


Az általunk leggyakrabban fejlesztett és alkalmazott immuonassay kompetíciós kötési reakción alapul, melyben meghatározott mennyiségű jelölt analit (konjugátum) és a mintában jelen lévő, változó mennyiségű, jelöletlen analit verseng az oldatban lévő vagy immobilizált antitest specifikus kötőhelyeiért. Tehát a fejlesztett immunoanalitikai reagenseket összekeverve a vizsgálandó mintával vagy standard oldattal és inkubálva az antigén az antitesthez kötődik, komplexet alakítva ki. Ezt a komplexet a nem kötött reagensfrakciótól fizikai vagy kémiai elválasztási technikával elválaszthatjuk. A mennyiségi vagy minőségi meghatározást a jelölt analit (például fluoreszcencia vagy enzim) mérésével végezzük a kötött vagy szabad frakció bármelyikében. A mért jelet ábrázolva a standard oldat koncentrációjának függvényében a minta analit koncentrációja meghatározható.